Egy hideg, esős napon meg lehet ölni valakit egy jó kis zöld teával

Interjú Nagy Balázzsal (Teavolution)

Hangosan zubog a vízforraló. Egy perc múlva Balázs gyakorlott mozdulattal készíti el majd nekem az első kis csésze teát, amivel el is égetem majd a nyelvem hegyét. Mindig ez történik, tudhatnám előre. De máris belefeledkeztem Balázs történeteibe. Amikor elkészül a tea, eszembe sem jut majd emlékeztetni magamat, hogy egy perc alatt fogyaszthatóra hűlne a kis, keleti kerámia csészében. Pedig igazán megérdemelné a figyelmemet a tea is. Nem csak a hőmérséklete, hanem az ízei miatt is: Balázs és Dóri egyik kedvence készül, a szikla oolong tea.

Nagy Dóri és Nagy Balázs működtetik a Teavolution teaboltot – online és offline is. Balázs idejéből sikerült lecsippentenem egy kicsit egy beszélgetés erejéig. Megtudtam többek között azt, hogy mi a közös a matcha teában és a japán kardban, hogyan jut el valaki a filteres Earl Grey teától a prémium teákig, mi alapján dönthetjük el, melyik évszakban milyen teát igyunk, és hogy milyen fergeteges különbségek vannak a Kínából és a Japánból érkező teás csomagok között.

Mik ezek a morcos pasasok a falon?
A morcos pasasok, kérlek szépen, a japán érdekeltségünket szimbolizálják. Régóta megvannak: fametszetek, színészportrék, és hát nem találtam vidámabbat. De már te vagy a harmadik, aki megjegyzi, tegnap volt a második, úgyhogy igyekszem keresni. Színészportrék, dráma közben elkapták az arcukat. Tényleg morcosak, de amúgy színesek, és szimbolizálják azt a japán kort, amikor a hűbérurak egymással csatáztak.

Még tinédzserként vettem meg ezeket. Elég korai fiatal koromtól van ez a Japán kattanás: Muszasi shógun, szamurájok, a japán kalligráfia, az aikido…

Csak aztán egy ideig a japán vonal háttérbe került az életemben, amíg el nem kezdtem teákkal foglalkozni. Időnként japán kard formagyakorlatokat (iaido) és zen meditációt is végzek, és aktívan gyakorlom a japán kalligráfiát (shodo).

Együtt jár a japán tea és a japán kultúra, nem lehet csak a teát nézni. Ráadásul a teaszertartás, a cha do mozdulatai, a teás eszközök kezelése olyan, mint a japán kardé: a törölgetése, az elrakása… A matcha chashaku-t (bambusz kanál a matcha kiméréséhez) például hasonló mozdulatokkal törölgetik, mintha egy kard lenne.

De a Teavolution-t kínai vonalon kezdtük el, és közben a kínai kultúrát sem hanyagoljuk el.

A Teavolution-nel kapcsolatban ez volt az eredeti elképzelésetek, hogy egy kínai teaboltot nyittok?

Az eredeti elképzelés az volt, hogy a teanövény kínai eredetű, tehát kezdjük Kínával. Mindig az eredetet keressük. A teakultúra végett mentünk el Jingmai-hegyre (Jünnan), Chaozhou-ba (Kanton), a Főnix-hegyre, a Wuyi-hegyre (Fucsien) tehát tényleg az eredeti teakultúra gyökereit kerestük. Kína óriási, elvoltunk vele egy ideig… és még el is leszünk.

Aztán jött Tajvan. Haladtunk, ahogy a tea haladt Dél-nyugat Kínából kelet felé. Jó, mondjuk Koreát kihagytuk. Az még tervben van, mert nagyon jók. Van is most egy koreai zöld teánk. Csak ahova nem járunk, onnan nem szeretek teát rendelni. Kínát, Tajvant és Japánt tartjuk fókuszban, és az utazásaink során sok barátot és ismerőst szereztünk már ezekben az országokban. Nekünk ez a személyes szál nagyon fontos.

2018-ban mentünk át először Kínából Japánba. Utána 2019-ben is voltunk Dórival Japánban, aztán novemberben visszamentem még egyszer egy japán teaszövetség ösztöndíjával. Ezután bejött a Covid, és 2021 döntő jelentőségű volt abban, hogy a hangsúlyt egyre inkább a japán teák felé vigyük el.

Jöttek folyamatosan a csomagjaink a Covid alatt, Kínából és Japánból is. Hát szerinted melyik csomag, melyik országból érkezett?
(ekkor Balázs egy fotót mutat nekem, amin egy nagyon összetört, összenyomódott, barna csomag látszódik, mellette pedig egy teljesen ép)

Figyelj, a barnában olyan full extrás teák jöttek Kínából, mint a Bai Hao Yin Zhen (‘ezüst tűk’, fehér tea), Tie Luo Han (Wuyi-hegységből származó oolong tea)… mintha rálépett volna egy elefánt. A teák 10-20%-a teljesen odalett. A japán dobozt meg ahogy kinyitod: selyempapír fogad, meg kellemes illat leng. Egy apró borítékban kis, arany csipesszel lezárva a számla, meg az információk. Kézzel írt külön kis köszönő levélke hozzá, piros pecsét rajta. Ilyen kis aranyos gesztusokkal van tele.

Akkor igazából azzal, hogy a Teavolution kínálatában mostanában nagyobb hangsúlyt kapnak a japán teák, te csak visszatértél a régi érdeklődési körödhöz.
Abszolút, ez egy jó megfogalmazás, hogy visszatértem, felfrissítettem és beépítettem a mindennapjainkba. De emellett nagyon-nagyon feltűnő, hogy ahogy az évszak változott, úgy isszuk kevesebbet a japán teákat, és jöttek elő a kínai teák.

Más teákat isztok, ahogy bejön az ősz?
Igen, eltolódott a hangsúly. Amikor ilyen szép őszi meleg van jól esik egy japán zöld, és matchát is szoktam inni. De a hideg miatt jöttek vissza a szikla oolongok, a vörös teák, a dancongok. És mindig shu puerrel kezdjük a napot.

Nyáron pedig váltunk Liu Bao-ra (fermentált, érlelt sötét tea). Van egy hit, hogy hőségben segít rendezni a hőháztartásodat. Malajziában nagy hagyománya volt ennek: a régi, forró ónbányák melósainak a Liu Bao volt a védőitala. Annyira, hogy óriási készleteket halmoztak fel ezek a nagy gyárak, bányák ezekből a Liu Bao-kból.

Aztán meg az ayurvédában nagyon komoly szinten vannak a testtípus meghatározások, mint ahogy a hagyományos kínai orvoslásban is. A fázós, hideg, száraz test típus, aztán a tüzes, melegebb test típus, satöbbi, plusz ugye az évszakok változásával ez hogyan módosul… Ez nagyon sokat adott hozzá a teázási szokásainkhoz is. Dóri a fázós típus, de nyáron iszik zöld teát, mert akkor kellő mennyiségű hő áll rendelkezésre. Engem inkább hűteni érdemes, tehát tüzesebb típus vagyok, úgyhogy nekem abszolút jó a zöld tea, meg a matcha. De vannak semleges teák is, például a fehér tea.
Nagyon figyeljük, hogy szezonálisan és személyre szabottan teázzunk, testtudatosság legyen a teázásban. Mit üzen, mit jelez vissza a tested? Egy hideg, őszi, esős napon egy jó kis zöld teával meg lehet ölni valakit szerintem.

Az mit jelent, hogy én állandóan vörös teát iszom?
Alapvetően vékonyabb testtípus vagy, világos színű bőrrel. Tehát te se a tüzes vonalat képviseled, hanem inkább a levegős és talán-talán a kicsit fázósabb vonalat, a Dóri-féle vonalat. Neked nem fogok zöld teát adni! 🙂

Hogyan indult a Teavolution?
2013 környékén megismertünk egy srácot, aki speciality kávézókat nyitott és üzemeltetett. Én is nagy kávés voltam, mellette az olaszoknál elkezdtem megismerni, hogy milyen is egy igazi kávé. Dórival a borral is ugyanezt csináltuk: szeretjük a dolgoknak mindig a minőségi, a jó oldalát keresni, hogy mit lehet kihozni belőlük. Nagyon sokat jártunk borvidékekre is, kerestük a jó borászokat.

A kávéban is leginkább az érdekelt, hogyan lehet jól elkészíteni profi módon. Rendeltem kávégépet Olaszországból, meg őrlőt, kísérletezgettem otthon a konyhában. Akkortájt ismertem meg a tajvani oolong teákat és az nagyon megtetszett – a kávézós srác meg kérdezte, hogy nyitja a következő kávézóját, nem tudunk-e teát adni. Szerzünk mi neked jót! Ez hozott egy löketet, hogy ne csak hobbiban gondolkodjunk. Aztán most már egyre kevésbé gondolom így. Inkább hobbi kéne, hogy legyen.

Mert amint bejön az üzlet, ott kompromisszumokat kellene kötni. Egyszerűen a tea meg annyira közel áll a szívünkhöz, hogy itt nem akarok kompromisszumokat kötni.

A magyar piacon viszont nincs még akkora tea kultúra, nem lehet egyszerűen csak nagyon-nagyon drága teákat árulni. Hozzánk nagyon sok kezdő jár, akiknek elsőre fölösleges a 20 ezer forint per 100 grammos Tie Luo Han-t megmutatnunk.

Vannak megfizethető, kezdők és haladók által egyaránt élvezhető, magas minőségű teáink, ilyenek például a tajvani oolongok, japán zöldek, vagy a koreai zöld teánk. Az lenne a kulcsa, hogy az emberek többet tudjanak meg ezekről a prémium teákról. Mi is igyekszünk ezért tenni: lehet nálunk kóstolni vásárlás előtt, segítünk választani és megmutatjuk, hogyan kell az adott teát elkészíteni.

Mikor indult a Teavolution mint teázó?
Először a kávézókon keresztül és kávés rendezvényeken mutatkoztunk be, a specialty kávésok nyitottak voltak a jóra. De aztán rájöttünk, hogy nem lehetséges igazán jó teát kávézós környezetben bemutatni. Egyszerűen nem tud érvényesülni a tea abban a környezetben. A környezet nem elég nyugodt, nem elég csendes. Zizeg az energiád, meg csörömpölés, beszélgetés, gépzúgás, jövés-menés van. Nem azt mondom, hogy nagyon le kell lassulni a teához, mert nem kell annyira lelassulni, de legalább oda kell figyelni egy picit. A kávézókban pedig van egy szint, ami fölé tea minőségben nem szabad menni, mert egyszerűen öngól: csak drága a tea, de nem fog érvényesülni.

Viszont ez a kávézós vonal adott egy jó alapot a továbblépéshez. Ezerrel a teát építettem, kijárkáltunk Kínába… Közben meg az osztrák főnököm hívogatott, hogy hol vagyok. Én meg mondtam: Kínában. Mit csinálok Kínában? Mondom: szabadságon vagyok… Jó, de most jött ki az új katalógus, és terjeszteni kéne, vevőknél kéne lennem – miért pont most megyek szabadságra ősszel? Igaza volt egyébként az ő szempontjából teljesen. De ugye akkor volt a kiállítás, az International Tea Expo, 2014-ben, Xiamenben.

2016-ban aztán már éreztük, hogy nekem innen a cégtől mennem kéne, úgyhogy megírtam tizennégy év munkaviszony után a felmondásomat. Felültünk Dórival a repülőre és kimentünk Sanghajba a tea kiállításra, visszatérve pedig kivettük az első helyiségünket a Dembinszky utcában. A VII. kerületi kis Chicagóban… aztán csináltunk belőle egy kis Ázsiát. Igyekeztünk fúziós ázsiai hangulatot teremteni.

A mostani teabolt, itt a Nagyszombat utcában is a ti ízlésetek szerint lett berendezve?

2016-ban nagy hatást tett ránk a tajvani teaművészet. Tajvanban egy fúziós teakultúra jellemző – egyrészt erős a kínai hatás, mert Kínából nagyon sokan vándoroltak ki Tajvanra. Aztán sokáig japán fennhatóság alatt volt a sziget, és hatottak rájuk nagyon a japánok is. Tajvanban nagyon meghatározó a keramikus vonal, ami társult egy japános esztétikum világgal, letisztultsággal, és a kínai eszközök formáival. Mindehhez jön még a szezonálisan berendezett asztal, virágrendezés, a mozdulatok pedig nagyon szépek, letisztultak.

Mindezek miatt 2019-ben újra ellátogattunk tajvani barátainkhoz, hogy kifejezetten Cha Dao (teaceremónia) művészeti órákat vegyünk. Megmutatták, hogyan kell berendezni az asztalt, hogyan kell az eszközökhöz nyúlni. Nem ezzel a pacsálós teázással, amit a kínaiak nyomnak, hanem száraz öntéssel. Ezt az esztétikumot igyekszik tükrözni a teabolt is most.

Hol teáztatok Dórival a Teavolution előtt?

Dórival az első randink a Vörös Oroszlán teaházban volt. Aztán nagyon sokat jártunk a Potalába, a Lovag utcába. Ott ittunk például tibeti vajas teát.

Utána következett egy nagy minőségi ugrás: jött a Marumoto a Bazilika mellett. A leghíresebb japán teahely volt Budapesten. A japán teában a Marumoto volt a non plusz ultra. Szép is volt, és kiváló japán teákat árultak, plusz ugye a lattét, meg teakoktélokat, volt kávéjuk is. Ilyen szempontból jó példa a Hanami is: nagyszerű kis hely volt, minőségi teákkal, törzsközönséggel – de már ők is bezártak.

Egyébként még 1997-1998 táján egy sráccal megbeszéltük, hogy nyitunk egy helyet, egy tea barlangot középiskola után: összeszedjük a lomtalanításból a cuccokat, és ott a Műegyetem környékén akartunk nyitni. És egyszerűen nem tudom, hogy honnan jött, de egy pár éve meg is találtam konkrétan azt a kockás füzetből kitépett lapot, amire összeírtam, hogy mi kell egy teázóhoz. Hány fotel, meg mit tudom én, mik kellenek. Szóval ilyen szinkronicitások vannak.

Beleendültem, nagyon jönnek az emlékek. Mennyire végigment a tea az életemen… De a gyümölcsteát sosem szerettem! Persze, óvodában nekem is megvolt a menza tea, meg az Earl Grey is. Azt szerettem, ittuk otthon citrommal, cukorral…

Hogyan találkoztál először a kínai, tajvani és japán szálas teákkal?

Régebben jártam a Terebesshez kungfus könyvekért, meg füstölőkért… Ott találkoztam először a Stassen zöld teájával, egy fémdobozos zöld teával (Gunpowder). Az volt az első kínai zöld tea, ami úristen, de ízlett, na meg a jázminos tea. Később, ahogy a Marumotóba jártunk teázni, az egyik ott dolgozó kedves lány, Bea ajánlotta a Flying Bird teaházat. Azt mondta, ha engem ennyire érdekel a tea, akkor nézzem meg. Ez volt az első igazi, kínai teás élményem, a Flying Bird.

Aztán meg a genmaicha (japán, pirított rizses zöld tea) volt Bécsben. Anyukám osztrák cégnél dolgozott, és kijártunk Bécsbe. Ott, az Operaház mellett volt egy teakereskedés, és akkor mindig genmaichát vettem.

Az aikido edzőm kijárt Portlandbe, és az ottani dojo vezetőnek a felesége tajvani volt – ő küldött teamintákat. Ők elkezdtek kint Portlandban egy teás céget, és kérdezgették, hogy esetleg itt Magyarországon nem akarok-e tőlük üzleti céllal teát venni. Akkor félretettük Dórival a teamintákat, de aztán egyszer csak belekóstoltunk 2012-2013 környékén. És ezektől a tajvani oolongoktól hanyatt estünk azért elég rendesen.

Szóval az életemet valahogy teljesen végigkísérték a teák…

A beszélgetésre szánt időnk közben lejár – ahogy a többször felöntött tealevelek is fokozatosan megmutatták nekünk mostanra minden ízüket. Balázsnak még lennének történetei, nekem pedig kérdéseim… de rajtam kívül talán mindenki jobban jár, ha betértek a Teavolution-be és a kimaradt sztorikat már nektek meséli el! 🙂

Dóri és Balázs szeretettel vár Benneteket 🙂 Teavolution – 1036 Budapest, Nagyszombat utca 1/C

❓ Te is tearajongó vagy? Add meg a mail címed itt, hogy mindig értesíthesselek a teás ínyencségekről! 🎁 Okés, jöhet! 🎁