Zhao Zhou teaház – mindfulness a Lánchídnál

Nemrég a Zhao Zhou-ban (ejtsd: dzsao dzsó) jártam egy teás workshopon.

A Zhao Zhou tulajdonosai, Gábor és Péter, évtizedeket töltöttek Kínában, Péter ma is ott él. A minőségi kínálatot maguk állítják össze a keleten tett utazásaik és kóstolásaik során.

Szeretném veletek megosztani, hogy mit tanultam és mit éreztem ott.

Amit tanultam:

• A teák ízéről és illatáról épp úgy lehet beszélgetni, mint a borokéról. Lehet érezni, hogy füstös vagy kókuszos-e az illata. Lehet elmélkedni, vajon papajás vagy barackos-e ez a mellékíz. (A tea lehetséges ízeit a Nemzetközi Tea Mesterek már ábrázolták is egy tea aroma keréken.)
• Technikai kérdés, de a fenntarthatóság jegyében a tea szűrésére fikusz leveleket is lehet használni…
• Az Európában jobban ismert angol teázás az, amikor a tealeveleket nagy mennyiségű vízzel öntjük fel, és percekig ázni hagyjuk. Ekkor egy egységes ízvilágú tea italt kapunk. Ezzel szemben a kínai teázás során a tealeveleket kevés vízzel öntjük fel, s rövid ideig áztatjuk. A felöntéseket ismételgetve az újabb és újabb főzetek ugyanazon levelekből változó ízeket csalnak elő.
• Ha most készülsz először kipróbálni, milyen a kínai teázás, az oolong tea a legjobb választás. A virágos, izgalmas ízű, friss oolong teákat keresd. A cukrot, citromot, tejet és egyéb dolgokat pedig felejtsd el. Tealevél és tiszta víz…!

Amit éreztem:

Éberség, ernyedtség és tudatosság. Intenzív elmélyülés.

Hogy ez így elsőre ellentmondásosnak tűnik?

Pedig nem az.

Elmesélek egy történetet. Lassan tíz évvel ezelőtt komoly fájdalmakat éreztem a bal lábamban, és az orvosi vizsgálatok semmilyen érdemi eredménnyel nem jártak. Végül gyógytornán kötöttem ki.

Ott kiderült, hogy nem ismerem a saját izmaimat, a saját testrészeimet. Hogy beleesek abba a gyakori „tehetetlenségbe”, hogy nem tudom rendesen összehúzni a lapockáimat, bárhogy is emelgetem a karjaimat. És hogy képtelen vagyok tudatosan megfeszíteni a hátizmaimat.

A hátizmaimat konkrétan majdnem egy évig nem éreztem. Szó szerint. Hiába csináltam a torna gyakorlatokat, képtelen voltam megmondani, hogy most feszítem-e a hátizmaimat vagy sem.

Aztán a gyakorlás és az odafigyelés odáig vezetett, hogy egyszer csak megfeszítettem a hátizmomat és képes voltam tudatosan elvégezni azt a torna gyakorlatot. A fájdalmaim pedig teljesen elmúltak.

Nos, körülbelül ilyen tudatosítási élmény volt a Zhao Zhou-ban Gáborral a tea workshop. Csak ott nem az izmok voltak előtérben, hanem egyéb testi érzetek.

Például eddig is éreztem, hogy a tea engem ernyedtté tesz. Nem fáradt, bágyadt ernyedtségről beszélek, hiszen a tea koffeint tartalmaz. Hanem az az ernyedtség, amikor képes vagyok elengedni végre az aggodalmaimat, a fejemben futó multitasking pedig lelassul és leáll. Megérkezem az itt és mostba, nem tekintgetek másfelé gondolatban.

A tea hatóanyagainak köszönhetően éber is vagyok. Befogadom és átélem azokat a történeteket, amiket Gábor mesél a minőségi tealevelek és teázás élménye vezérelte útjaikról – életre kelnek a tajvani és kínai hegyek, a sziklába vájt kis lépcsők, a köd és a frissen szedett tealevelek zöldje.

…és közben Gábor elejt pár mondatot arról, hogy jó tea ivásakor nyálképződést érez a nyelve tövénél, és többször kell nyeljen.

Teljes döbbenetben állapítottam meg, hogy ezt én is mindig érzem tea ivás közben – de sosem tudatosítottam, sosem neveztem nevén. 

Nahhh, egy kis nyálcsorgatás, és akkor mi van? Nem tudom. De a hátizmaimmal is megérte ismerkednem, amikor a lábam fájni kezdett. A Zhao Zhou-ban tett egyetlen látogatás óta pedig legalább néhány nyálcseppnyivel előrébb vagyok az önismeret útján. 

Zhao Zhou buddhista mester (778-897) csak annyit mond:

Menj, igyál teát.

A Zhao Zhou-t itt találod: 1013 Budapest, Lánchíd utca 5.

-> Tetszett? Olvass még több budapesti teaházról!

---

❓ Te is tearajongó vagy? Add meg amail címed, hogy értesíthesselek az ínyencségekről! 🎁 Okés, jöhet! 🎁